Túl vagyok ezen is…
Nagyon féltem tőle, de tudni akartam a választ. Azt persze álmomban sem gondoltam, hogy még egy pozitív hírrel térek majd innen haza.
Jelzem, nem egyszerű ilyen beavatkozásra elmenni. Nemcsak lelkileg, hanem egyáltalán. Megtalálni azt a helyet, ahol létezik ilyen vizsgálat, összeegyeztetni a ciklussal úgy, hogy még időben bejelentkezz, szóval egy nagy káosz-macera az egész.
Nekem szerencsém volt. A Kaáli intézet nálam leszerepelt. Két cikluson keresztül egyeztettem velük időpontot, mire a vége az lett: az asszisztens a Kaáli Intézetben azt mondta szó szerint, hogy főorvos úr nem csinálja meg nekem a ciklus 6-7. napján, mert az korán van. Hiába próbáltam neki elmondani, hogy normál körülmények között én már a 9. napon ovulálok, de volt már 7. és 8. nap is, képtelen volt felfogni.
De milyen jó, hogy találtam egy doktornőt, aki a várostól, ahol élek, kb. 50 km-re rendel, rendkívül rugalmas és az már csak hab a tortán, hogy online lehet nála bejelentkezni. Ő mondta, hogy persze, hogy megcsinálja akár a 6. napon is.
Megbeszéltem vele, hogyha megjön a menstruációm, keresem és kérek időpontot. Így is lett. És sikerült a ciklus 6. napjára kérnem egy petevezeték átjárhatósági vizsgálatot. Bár egyáltalán nem olcsó, de akkor már semmi nem számított nekem, csak tudni akartam a választ.
Félelmeimmel együtt tehát elindultam a rendelésre. Jó időben, hogy nehogy lekéssem. Útközben azt gondoltam, hogy milyen jó is, hogy autóznom kell, mert azalatt a fél óra alatt kicsit elmerülhettem a gondolataimban, rákészülhettem lelkileg a beavatkozásra. Mert mindenfélét olvastam róla. Tudtam, hogy fáj, hogy görcsölni fogok és még ki tudja, mi történik majd velem.
Szóval segített az utazás, az, hogy egyedül voltam, csak magammal. Megint tele kérdéssel, várakozással és természetesen félelemmel.
Mikor beértem, az első mondatom volt, hogy tudja a doktornő és az asszisztense is, hogy nagyon félek. Persze próbáltak nyugtatni, de akkor, amikor az ember még nem tudja, mi vár rá, izgul, fél. Mint akkor én.
A vizsgálat persze problémamentes volt. A doktornő szó szerint mindenről tájékoztatott és úgy éreztem magam, mint egy sportközvetítésen. Mondta, hogy most mit fog csinálni, mi történik és várhatóan mit kell éreznem. Szólt, mikor fog feszíteni, mikor kell ellazítani magam, stb.
Éreztem közben enyhe görcsöt, feszítő érzést és vártam, hogy mikor jön majd az a nagy fájdalom, amiről mindenki mesélt, aki már túl van ezen a vizsgálaton. Aztán vártam és vártam, de nem jött az a bizonyos nagy fájdalom.
Sőt, legnagyobb meglepetésemre egyszer csak szólt a doktornő, hogy a nehezén már túl vagyok, most már csak az van hátra, hogy belémnyomja azt a pár milliliter folyadékot, aminek az áramlását nézi a vizsgálat során. Kérdeztem is tőle, hogy akkor ez most már nem fog fájni? Erre mondta, hogy ez már nem fáj. És neki lett igaza.
Kiderült, hogy mindkét petevezetékem átjárható. Megtudtam, hogy van egy 16 mm-es tüszőm, ami várhatóan a következő napok valamelyikén majd megreped.
Na de amit ez után közölt, attól majdnem padlót fogtam. Se köpni, sem nyelni nem tudtam. Azt mondta ugyanis, hogy a bal petefészkemben van ez a domináns tüsző. Abban, amiről 1,5 évvel ezelőtt egy egyébként jó hírű, menőnek számító szakember azt mondta, hogy az nem működik.
Még szerencse, hogy a vizsgálóasztalon feküdtem, mert ha nem, akkor biztos legalább le kellett volna ülnöm.
Csak néztem ki a fejemből, próbáltam összeszedni magam és feldolgozni az infót, de képtelen voltam rá.
Az elmúlt 1,5 évben minden alkalommal (kivéve talán 1 ciklust) határozottan éreztem, hogy mindig a jobb petefészkemben érik a tüsző. Az az oldal fájt, arról az oldalról szenvedtem, amikor ovuláltam. Most pedig egy vizsgálatnak köszönhetően derült ki, hogy működik a másik is.
Próbáltam azóta magyarázatot találni arra, hogy ez hogyan lehetséges, de nem tudom, hogy mi történt. Talán a korábbi 3 Clostilbegytes hónap annyira elhasználta, elfárasztotta a jobb oldali petefészkem, hogy végre kicsit megpihent. És rögtön indul is a bal oldali. A drága… Hogy én mennyire szeretem… 🙂
No, hát ezekkel az infókkal távoztam a rendelésről. Hogy működik mindkét petefészkem és hogy átjárható vagyok.
A vizsgálathoz még annyit, hogy mire hazaértem az autóval, teljesen eláztam. Persze volt bent betét, jó nagy, de az is kevés volt. De akkor már ez nem is érdekelt. Gondoltam, hogy pár nap és majd elmúlik. Aztán kiderült: annyi volt. Kifolyt belőlem a kontrasztanyag, jó piros vérzés kíséretében és pont. Ennyi volt.
Az már csak még egy plusz infó, hogy mikor hazaértem, pont délután volt és gyorsan csináltam egy ovulációs tesztet. Kíváncsi voltam, mit mutat. Meglepődtem, mert durván pozitív volt. És bár akkor még csak 16 mm-es volt a tüszőm, de tudtam, hogy másnap megreped.
Így is lett. A ciklusom 7. napján ovuláltam.
Pont egy nappal az átjárhatósági vizsgálat után. Azon a napon, amikor a Kaáliban meg se csinálták volna az átjárhatósági vizsgálatot.
Ennyit róluk.
De nagyon sokat nyertem. Találtam egy szuper rugalmas, nagyon óvatos doktornőt, megtudtam, hogy átjárható vagyok és hogy működik mindkét petefészkem.
És még a vizsgálat sem fájt nagyon…