Igazán régen írtam ki magamból a gondolataimat… Annyi minden is történt, végeredményben viszont pont semmi. Vagyis minden változatlan. Illetve mégsem…
A Clostilbegyt nekem nem segített. Sőt, jól összezavarta a testem. Annyira, hogy volt olyan hónap, amikor a menstruációm sem jött meg. Valószínűleg annyira elvékonyította a méhnyálkahártyámat, hogy nem volt minek ledobódnia. Merthogy a hőm menetrendszerűen alakult, vérzés viszont pont sehol nem volt.
Aztán jól ki is tolta a peteérésem.
Miután már nem tudtam, mire véljem a görbéimet, elmentem az orvoshoz, aki nagy nehezen csináltatott egy ultrahangfelvételt. Bárcsak ne tette volna. Utólag persze mindenre tudom a magyarázatot, de akkor 2 napig görcsben volt a gyomrom.
Amikor már legalább két hete nem jött meg a menstruációm, a görbém viszont mutatta, hogy visszatértem az alacsony hős, ciklus első felében tapasztalható hőmérsékletre, jeleztem a dokinak, hogy valami nincs rendben.
Az ultrahang szerint a méhnyálkahártyám épp csak elérte a 6 mm vastagságot, holott akkor már 6 hete volt az utolsó vérzésem.
A petefészkemben volt egy kb. 3 cm-es ciszta, ami az adott ciklusban, a peteérés után ottmaradt sárgatest volt, ami még önmagában nem okozott riadalmat. Viszont volt ott még egy 1 cm körüli gyönyörű, kör alakú képződmény, amit akkor az orvosok egy petefészekben kialakult, méhen kívüli terhességnek véltek.
Teljesen rosszul lettem, hisz én is láttam, és csak annyi zakatolt az agyamban, hogy miért-miért-miért?
Dobáltam magamnak a kérdéseket, hogy miért pont velem? Miért akartam annyira a gyereket? Hiszen csak egy petefészkem működik és ha most ezt elveszik tőlem, minden esélyt elveszek magamtól, hogy még egyszer teherbe eshessek…
Aztán kaptam egy sürgősségi vérvételre beutalót a laborba, hogy megnézzék, mekkora a hcg a szervezetemben.
Sokkot kapva távoztam a kórházból és vártam az eredményt. Az egyik asszisztenssel meg is beszéltem, hogy keressük egymást telefonon, ha beér az eredmény a laborból, hogy tudjam, mi történik a testemben.
A hívás persze nem érkezett. Még órák múltán sem. Később kiderült, mi ennek az oka. Leállt a laborban egy gép, így nem tudják megcsinálni a vizsgálatot és kiderült: nem is lesz eredmény, csak leghamarabb másnap, ha a szerviz rendbe tette a gépet.
Nem akarom taglalni, milyen volt az a napom, az az éjszakám. És nemcsak nekem, hanem a családomnak sem.
Aztán nagy nehezen elérkezett a másnap, és megtudtam: 1-es a hcg eredményem, tehát nincs méhen kívüli terhességem.
Boldog voltam és egy akkora kő esett le a szívemről, amit nem is tudok szavakba önteni. Orvosom csak annyit mondott, hogy nyugi, várjam meg, míg megjön a következő menstruációm, merthogy egyszer meg fog jönni.
Nos, ennek fényében átállítottam az agyam egy másik üzemmódra, ami nem ciklus szerint rendezi a napjaimat, hanem várakozik, hogy majd egyszer megtörténik a nem tudom mi…
A hőmet mértem továbbra is, gondolván, majd csak látom, hogy mi történik a testemben.
Aztán az utolsó menstruációmhoz képest a 47. napon ismét megemelkedett a hőm. Akkor tudtam már, hogy megvolt az újabb peteérésem. Csináltam egy szokásos 16 napos luteális fázist és végre a cilkusom 64. napján végre megjött a menstruációm.
Kimaradt vérzéssel két ciklus
És hogy hogy is volt pontosan? Ma már tudom a választ.
Az utolsó menstruációmnál már teljesen felborított a Clostilbegyt. Az 5. napon megvolt a peteérésem, és a 16 napos luteális után meg kellett volna jönnie. De nem volt minek, mert annyira elvékonyította a méhnyálkahártyámat a gyógyszer. A hőm leesett, de vérzés nem volt.
Amikor felszívódóban volt már a cisztám, akkor persze a testem újra elkezdte növeszteni a petesejtemet. Az ultrahangon ezt látta méhen kívüli terhességnek a doki. Mikor megnőtt és ovuláltam, akkor ismét megemelkedett a hőm…
Szóval ott döntöttem el, nincs több closti, mert nem teszem magam tönkre.
Ráadásul rögtön felugrott rám vagy 3 kg. és egyáltalán se nyújtottam esztétikus látványt. Puha lettem és undorodtam magamtól.
De legalább kipróbáltam, esélyt adtam magamnak arra, hátha sikerül teherbe esnem.
Sajnos nekem nem jött össze.