Újabb sikertelen hónap

Hát ez a hónap sem sikerült…

Bár még csak a ciklus 22. napján járok, de ez nálam ma a DPO 12-őt jelenti.

Mutatom, hogy érthető legyen:

A hőm ebben a ciklusban egyébként sem szaladt fel túl magasra. Már ami hozzám képest magasnak mondható. Valószínű amiatt van, hogy hiába van referenciatartományban a luteális fázisomban a progeszteron érték, ahhoz mégis kevés, hogy teherbe essek. 

És egyébként is, annyira cikk-cakk görbét produkáltam, mintha nem találnám a helyem. Vagyis a hormonjaim. Sajnálom nagyon, mert minden hónappal közelebb kerülök a petefészkem kimerüléséhez. Néha már úgy érzem, rajtam csak a csoda segít.

Miután a melleim keményen feszülnek, így azért reggel gondoltam, csinálok egy tesztet, hátha épp ebben a hónapban megtörténik a csoda. Hát olyan fehér volt a csík helye, mint amilyen hó van most odakint. 

Egyelőre az orvosommal abban maradtunk – aki szerint kevés a progim és még az ösztrogénem is -, hogy a következő ciklusban 3. naptól elkezdem a Closilbegyt kúrát. Egyelőre 2×1-et fogok szedni 5 napig. Kérte, hogy jövő hónapban ne is próbálkozzunk, hanem nézzük meg, spontán mire megy ezzel a rásegítéssel a progi szintem. Ezt 2 alkalommal: a peteérés utáni 6. napon és a 8. napon is megnézik majd. Ennek eredménye dönt majd arról, hogy tovább kell-e emelni a Closti szintjét, vagy maradhat. 

Mondanom sem kell, mennyire kíváncsi vagyok az eredményre. De hát ugye ez csak újabb várakozást jelent számomra. Megint egy újabb hónap, és nem is tudjuk, mi lesz a vége. 

Ahogy néhány napja olvastam a lehetőségeket, bennem még két, illetve 3+1 ok is felmerült a meddőségemmel kapcsolatban.

1. Az egyik a D vitamin szintem. Ezt meg is nézettem a múlt héten az AMH-val együtt. De 88 lett az értéke. 75-től pedig már megfelelő. Miután azonban akár 250 is lehetne, ezért a 2200-as D vitamin adagomat most bedupláztam. Az orvos szerint a D vitamin az, aminek nem napi felezése van, ezért idő lesz, míg feltöltöm a szervezetem vele. Erre egy hónapot adtam magamnak.
2. A PCT teszt. Ez mutatja, hogy egyáltalán a spermák képesek-e bejutni a méh üregébe. Már felmerült bennem, hogy talán egyáltalán sem jutnak oda, mert mind meghal még a hüvelyemben. Találtam erre egy vizsgálatot, amit csinálnak a Kaáliban is. Ha egy hónap múlva a két vérvételi eredményemmel visszamegyek az orvosomhoz, jelezni fogom neki ezirányú kérdésemet is.
3. A petevezetőm átjárhatósága. Na, ezen a vizsgálaton még nem voltam. Bár ha rajtam múlt volna, már rég elmentem volna. De az előző orvosommal – részben az én/mi hibánk miatt – sajnos nem jutottam eredményre. Igaz, amikor már én sürgettem volna, még a telefont sem vette fel.
4. +1 Ez pedig a méhem állapota, maga. Már az is aggaszt, hogy van két miómám. Mindkettő 2 cm alatti és az orvosok nem tulajdonítottak neki jelentőséget, de azért csak ott vannak. Érzésem szerint elképzelhető, hogy nem vastagszik megfelelő szintre a méhem fala. Annyi mindent olvastam már ezzel kapcsolatban, de alapvetően az orvosok válaszai alapján mindig arra a következtetésre jutottam, hogy ha van elég progeszteron, akkor a peteéréstől a beágyazódásig át fogja alakítani a hormon a méhfal állapotát annyira, hogy be tudja magát fészkelni oda az Isten lánya/fia. Na és már nem is beszélek arról, hogy bizony a petevezetőben is gyönyörűen megtapadnak a megtermékenyített petesejtek (sajnos), pedig ott sincs 1 cm vastag pihe-puha ágyacska. Így gondolhatnám, hogy a Closti által növelt természetes progeszteron a szervezetemben hátha ezt a kérdést megoldja.

Szóval vannak okok, lehetőségek, amikre válasz egyelőre nem született. De:

1. A D vitamin bevitelem duplázása kell, hogy 1-2 hónapon belül éreztesse hatását
2. Orvosommal való konzultáció után nézetek egy PCT tesztet
3. Ha a Clostival jó lesz a progim, mégsem sikerül teherbe esni, akkor szintén konzultálok az orvosommal a petevezető átjárhatósági vizsgálatról.
4. Jó lenne a következő ciklusban egy méhfal-vastagságot is mérni.

Az őszinte igazság az, hogy néha úgy érzem – és ebben szerintem igazam is van -, hogy csak nekem fontos az én teherbeesésem. Csak nekem fontos, hogy 43 évesen rohanok az idővel, mert termékenységi életszakaszom végén járok. Persze-persze, megértem az orvosokat is, hogy rohannak, nincs idejük, stb., de én addig nem nyugszom, amíg minden remény el nem veszett.

Az idő rohan, de küzdök vele és kitartok, mert akarom, hogy sikerüljön gyermeket szülnöm…