Miután jó néhány hónap eltelt a 2017-es évből, és a baba nem érkezett, találtam egy nőorvost, aki szívesen vállalta, hogy foglalkozik velem. Miután akkor már 42 éves voltam, csak annyit mondott, hogy akkor húzzunk bele.
Annyira megörültem, hogy madarat lehetett velem fogatni. Első lépésként vérvételre küldött. Tudom, a férfiak rosszul vannak tőle, na de hát a nő mit nem képes kibírni. Egyből kettőt is bevállaltam.
Az elsőt a ciklusom 3. napján vették le.
Az eredményeim így alakultak:
Tsh: 1,9 (0,2-3,1)
Anti-TPO 10,8 (0,0-34)
FSH: 7,0 (2,5-10,2)
LH: 8,41 (1,9-12,5)
Prolaktin: 26,24 (2,8-29,2)
Progi: 1,28 (3,2 alatt)
Amint meglettek, rögtön kerestem is az orvost, aki csak annyit mondott, hogy minden rendben van. Várjuk meg a 21. napit, aztán folytatjuk az egyeztetést.
Nézegettem én is a számokat, hát úgy voltam vele, hogy biztos lehetne még jobb is, de hát nem vagyok már fiatal, örüljünk, hogy ennyi is van.
A 21. napot ha jól emlékszem, kicsit hamarabb vették le, mondván, hogy 9. napon van peteérésem.
Ennek eredménye így alakult:
Progeszteron 55 nmol/l 15,84 ng/l (15 felett) (38,4 felett)
Az orvos aztán meg is állapította, hogy van peteérés, minden oksa. Ekkor viszont nem a nyugalom szállt meg, hanem még idegesebb lettem, hogy akkor most mégis mi a baj. Nőorvos mondta, hogy ezután jön a férjem spermavizsgálata. Anélkül nem tudja az én vizsgálataimat tovább folytatni.
Hát erre nem keveset kellett várnom. Férjem annyira beparázott, hogy vele van gond, hogy pontosan 8 hónapig húzta, halasztotta a vizsgálatot. Igaz, közben jeleztem neki, hogy sietni kellene, mert felettem szalad az idő, de hát a félelme győzött.
És hogy végül hogy vettem rá?
Az áprilisi vérvételem után decemberben találtam rá egy szuper otthoni tesztre. A neve: FertilitySCORE férfi termékenységi teszt. Ez azt nézi, hogy a férfinek mennyi spermája van. Nagyon praktikus kis szerkezet, a vizsgálandó anyagot egy kis kémcsőbe kell gyűjteni, abban hozzáadni a festékanyagot és várni egy órát.
Miután megvettem, hazavittem és letettem a konyhaasztalra. Férjem, mikor hazaért, kíváncsian kérdezte, hogy mi ez. Hát ezt a kérdést már alig vártam. Ekkor aztán kiontottam magamból az elmúlt 8 hónapot. Mondtam neki, hogy miután nem szánta rá magát az orvosi vizsgálatra, vettem egy itthoni tesztet. Ezzel diszkrét módon itthon megtudakoljuk, hogy kb. minden rendben van-e. Az eredmény ismeretében pedig a legnagyobb nyugalommal mehet a Kaáli Intézetbe, hogy szakember is megszámolja a fiait. Hát ezzel győztem meg őt, hogy haladjuk tovább.
A teszt használati utasítást többször is elolvastam. Elsőre elég bonyolultnak tűnt, de megoldottam. Minden lépésnél újra és újra elolvastam, mi a következő lépés. Mondanom sem kell, hogy amikor meglett az eredménye, láttuk, hogy a férjem fiaival bizony semmi probléma nincs.
Aztán újév első munkanapján végre elment a férjem a Kaáliba, ahol bizony se be nem kellett jelentkezni és még várakozni sem kellett. Igaz, 17 ezer volt, de megérte. Nem volt sorbanállás, diszkréten kezelték. És rögtön meg is lett az eredmény:
138 millió/ml. Mozgásukban pedig igen aktívak.
Persze, itt jöhetne az öröm. Én viszont sírni kezdtem. Tudtam, hogyha nem vele, akkor mégiscsak velem van a baj, hiába az orvosom szerint minden rendben van.
Így aztán már kereshettem a nőorvosom, aki viszont újabb vérvételre küldött, mert a tavalyi, az ugye tavalyi.
Ismét két vérvétel következett, aminek meg is lett az eredménye – mondanom sem kell, hogy az orvosom szerint akár egy 18 évesé (vagy mégsem???)
Anti-TPO 16,33 IU/ml (0,00-34)
FSH 7,1 mU/ml (3,5-9,2)
LH 7,22 mlU/ml (2,4-12,6)
Prolaktin: 17,75 ng/mL (6,0-29,9)
Progeszteron: 0,63 nmol/l (0,18-2,84)
Estradiol: 309,7 pmol/L (46,0-607)
Estradiol 389,9 pmol/L (161-774)
Ekkor kezdtem el más eredmények után kutatni a neten és rátaláltam Lázár Erika doktornőre. Aki szerint nemhogy jó az eredményem, hanem ha a kétszerese lenne is éppencsak elég lenne. Na ezzel folytatom majd a következő írásomat…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: