Kb. ezer blogot olvastam már el az elmúlt 1 évben. Akkor döntöttünk úgy a férjemmel, hogy szeretnénk közös gyereket. Nekem már van kettő, neki nincs. Ő azt mondja, én már könnyen beszélek, mert vannak gyerekeim. De az igazság az, hogyha nekünk nincs, az épp olyan fájdalmas, mint ahogyan neki lehet az a gyermektelenség…
Szóval belevágtunk, én naivan gondoltam, az első hónapban egészen biztosan pozitívat tesztelek majd.
Hát nem így lett, sőt, azóta kb. 16x teszteltem már negatívat.
Az első néhány hónap sikertelen próbálkozása után kezdődött az én, illetve a mi kálváriánk. És most, egy év után jutottam oda, hogy egy orvos Clostilt írt fel nekem.
Egy év várakozás után. Úgy, hogy már betöltöttem a 43-at.
A gyötrelmes, várakozós napjaimat szeretném papírra, illetve virtuálba vetni.
Talán csak azért, hogy kibeszélhessem, de biztosan benne van az is, hogy megmutassam a sorstársaimnak, nincsenek egyedül. Sőt, azért is, hogy beszélgessünk azokkal, akik érintettek, vagy akik már túl vannak ezen a nehéz időszakon – akár sikerült nekik családdá válni, akár nem…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: